7.fejezet

   -Nóraaa. - úgy ugrottam a nyakába , mint egy hároméves, amikor két hétig nem látja a nővérét.

   - Oké, oké, nyugi.- csitítgat, és valahogy "levakar" magáról, mjad kényelmesen leül az ágyamra.

   -De...jaaj. Felhívott, érted? Felhívott. Én meg leraktam. Olyan hülye vagyok. - magyaráztam neki az eseményeket, és a tenyeremmel kezdtem ütögetni a fejem.

   -Ki hívott fel? Kristóf? 

   -Mi ? Hülye . Nem -emelem rá a tekintetem , majd egy olyan" ne mondd hogy nem tudod" pillantással ajándékoztam meg.
   -Á. Ááá. - bólógat, majd elkomorodik. - De mit akart ?
   - Hát ez az: fogalmam sincs. Nem néztem meg a kijelzőn hogy ki az, csak úgy felvettem , és amikor beleszólt, lefagytam és lecsaptam a telefont.- magyarázom neki kétségbeesetten.
   - Te nem vagy normális.- jelenti ki Nóra.
   -Most újat mondál. - ironizálok, majd lelököm magam az ágyamra. Szó szerint.
   Nóra járkálni kezd a szobámban. Magyarázni kezdene, de negakad a szeme az asztalomra dobott teleírt lapon.
   -Ez mi? - emeli fel.
   -Ja , csak egy újabb dal. - legyintek.
   -Júúj. Lejátszod ? Légyszii. Annyira szeretem a dalaid. - örvendezik , mire én döbbent fejjel meredek rá, majd előkotorom a gitárom.
   Lassan kezdtem el pengetni és csukott szemmel énekeltem.
   Imádom ezeket a pillanatokat : ilyenkor csak én vagyok és a gitárom. Mindenki más eltűnik. És ezekben a helyzetekben olyan odaadással vagyok képes ezeket a dalokat elénekelni ( ha igaz rám a szövege, ha nem ), hogy az valami...szép . Még szerintem is.
   Ez az egyetlen jó dolog bennem: hogy van hangom, és a zene a mindenem. Ha minden más gáz is bennem, van egy szerencsétlen jó dolog. Attól függetlenül, hogy a kinézetem szar, remekül énekelek. És ez nekem elég. Oké, nem, de atól még mondogathatom ezt, egyszer talán el is hiszem.
   "Megfolytasz a szerelmeddel
    De engem más érdekel.
    Fogd már fel" - énekeltem, majd lepengettem az utolsó akkordokat és kíváncsian néztem Nórára.
    Ő egy ideig csendben nézett maga elé. Kissé meg is ilyedtem mert ez már nem jó ha ennyira nagy a csend, így már végül már könyörgően néztem rá. Aztán végre hajlandó volt kinyögni valamit :
   - Ez az eddigi legjobb dal, amit hallottam tőled.
   - Ááá, komolyan ? - virulok.
   - Aham. Megszoktam hogy jókat irsz de ez valahogy nagyon jó lett. Erre születtél, Lexa.
   - Peersze. -tagadtam, majd egy intéssel lezártnak tekintettem a dolgot. - Nem születtem én semmire, csak szeretem.És ha valaki szeret valamit, akkor abban jó. Ez logikus. - magyarázom.
   - Aha . Biztos . Attól még vedd fel majd videóra és küldd el nekem. - mondja, majd hirtelen eszébe jut valami : - Amúgy meg, szerettem volna szólni, hogy elutazom. Megyek Londonba.
   - Jé, ez szuper. Mikor mész ? - kérdezem.
   - Holnap indulok. Ott maradok három napig.
   -Na ne máár. Holnapután lesz a szulinapod.- szomorodok el.
   - Igen, tudom. És ez az ajándékom anyáéktól. Egy hét Londonban. Király, nem ? - láttam rajta, hogy nagyon örül, tehát inkább nem rontottam el a kedvét.
   - Aha. Király. 

6.rész

  Egy héttel mindez után a szobámban ülök és az ablakomon nézem a hulló hópelyheket. Ma kezdett el havazni, de egyáltalán nem örülök neki. Amúgyis pesszimista ember vagyok, a havat meg ki nem állhatom. Fehér. És világít.

   Hamar meguntam a hó bámulását, inkább elővettem a gitárom. Ha már szombat van, akkor pihenünk. Ami nállam abból áll, hogy nem gondolunk se Kristófra, se arra a másik idióra emberre. És az egyetlen dolog, ami ilyenkor kikapcsol, az a zene. Épp ezért betettem egy dalt a laptopomon, maximumra tekertem, közben pedig elővettem a gitárom és találomra pengetni kezdtem egy Green day-számot. Persze, most kérdezgethetitek, hogy miért kell zenét hallgatni akkor amikor gitározol, de engem valahogy ez megnyugtat. 

   Anya kopogott be az ajtómon:

   -Kicsim, nem szeretnél enni valamit ? - kukkant be a szobámba, pedig igazán nem mondtam semmi olyasmit hogy "tessék" vagy "gyere".

   -Nem, most nem vagyok éhes.- hazudok. Alapjában véve éhes vagyok. Csak nem vagyok olyan állapotban, hogy kimenjek enni és jópofizzak egy sort anyának is. Még jó, hogy Zsófi nem él itthol. Bár vele sokkal inkább meg tudok beszélni mindent, mint anyával. De mindegy.

   -Hát jó. - mondta. Örülök hogy ennyivel lezártnak tekintette az ügyet. 

   Amint kilépett az ajtón, a telefonom kezdett csörögni. Hát ma mindeki piszkálni akar? ( Tesómtól kaptam egy kissé szerencsétlen telefont, hogy ne legyek telefon nélkül.)

   Rosszkedvűen nyúltam a utána, majd el is dobtam valahova, amikor megláttam a kijelzőn szereplő nevet és képet: Kristóf. (Oké, a képen én is rajta voltam, mert fele-fele arcunk látszott. A képet pár nappal ezelőtt készítettük. Egész boldognak tűntem.) Nem volt kedvem most beszélni vele. Jól megvoltunk , sokat találkoztunk a buli óta, és tudom is miért szerettem bele azon a részeg estémen : mert aranyos. És kedves. Meg jófej. És jól is néz ki. 

   De ma valahogy nem volt kedvem hozzá. Tudom, tudom: akkor ez biztosan nem igaz szerelem mert mi az, hogy nem tudok örülni neki, és kedvem sincs beszélni vele, meg minden, de...nemtudom . Mindig is furcsa teremtés voltam . Apáék pont miattam váltak el. Nem is tudtam ezt eleinte feldolgozni, nagyon rosszul éreztem magam miatta, de később rájöttem , hogy nem az én hibám ha apa nem tud így elfogadni. Nekem pedig nincs rá szügségem. Jól elvagyok én nélküle is.

   Mivel úgy éreztem, meg fogok fulladni ettől a sok nyomasztó dologtól, fülessel a fülemben írtam egy új dalt. Hobbinak tekintem ezt az egészet: szeretem magamból kiadni mindazt ami nyomaszt dalok formájában. És ezeket a dalokat pedig csak Nóra hallgatja meg. Tehát ez nagyon jó. 

   Valahogy ez után sokkal jobban éreztem magam. És - furcsa módon - pont ebben a pillanatban csörrent meg ismét a telefonom. 

   Ezennel jobb kedvvel nyúltam utána, és meg sem nézve, hogy ki az, beleszóltam :

   - Halló. 

5.rész

   - Ez egyszerűen hihetetlen!- dühögött Nóra még mindíg, amikor hazakísért.
   -Az. - na mondjuk az már más dolog, hogy ő arra mondta ezt hogy részegen lefeküdt egy bunkóval , én meg arra hogy részegségem közben valaki szerelmes lett az én egyszerű egyénembe. Éz mégiscsak káprázatos!
   Természetesen amint letettük a telefont, felléptem a facebook-omra , és volt egy barátfelkérésem egy Kristóftól , ami bizonyára a pasim. Hihetetlen ! És ami ennél is hihetetlenebb, hogy Kristóf  jól néz ki. Én meg nem. És mégis...mondom én, hogy ez az egész hihetetlen!
   -De hogy lehettem ennyire részeg? - dühöng .- Sosem fordult még velem ilyen elő.
   Jobbnak láttam inkább hallgatni és nem reagálni erre semmit. Amit tudni kell Nóráról, hogy hamar elveszti az önkontrollját. De amúgy nagyon kedves és jófej lány. Az meg, hogy néha leveti a gátlásait, igenis jól teszi . Elvégre már mindjárt 18 éves. Úgy érzem, néha én is követhetném a példáját ahhelyet, hogy őt szidom. Néha, ha már nagyon bosszantom, figyelmeztetésül megjegyzi hogy "igenis,anya" . Oké , ő elvárja, hogy normális fiatal legyek, olyan mint ő. Csak ez nem olyan egyszerű, ha valaki úgy néz ki mint én, és az a másik hülye annyira nem veszi észre, pedig eléggé észrevehető (már nem én magam, hanem az ahogy koslatok utána. Jaaaj, utálom magam ammiatt, hogy pulikutyává válok. ). Ahham, oké. De ha nekem most pasim van, akit még alig ismerek, akkor most miért törődök én azzal ? Ááá.
   - Hogyan mentem ki magam anya előtt? - jut eszembe nagy hirtelen az elhagyott telefonom.
   -Megmondod hogy betörtek hozzánk. - tanácsolja Nóra, mire vetek rá egy olyan " megzakkantál? Ezt senki sem veszi be" pillantást. - Oké, oké, hülyeség , tudom. De én mostmár megyek haza . Mert anya mindjárt jön. Sok szerencsét. Puszi , szia. - ezzel megfordul és elrohan . Szó  szerint . Hát kössz Nóra, rendes vagy.
   - Oké , helló anya. - beléptem a házba és nagy levegőt vettem , mielőtt nekikezdtem a mondandómba.. - Az van, hogy tegnap este elhagytam a telefonom mert valahol kiesett a zsebemből . De nekem rengeteg tanulnivalóm van , megyek is . - hallottam , ahogyan anya elkezdi a "hogy micsoda? " és a "ezt nem gondolod komolyan" kérdéseket , és fogadni mernék hogy az arckifejezése dühös, tehát berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtómat . Azután elővettem a gitáromat és azt kezdtem el csinálni , ami eddig mindíg lenyugtatott : írtam egy dalt .