7.fejezet

   -Nóraaa. - úgy ugrottam a nyakába , mint egy hároméves, amikor két hétig nem látja a nővérét.

   - Oké, oké, nyugi.- csitítgat, és valahogy "levakar" magáról, mjad kényelmesen leül az ágyamra.

   -De...jaaj. Felhívott, érted? Felhívott. Én meg leraktam. Olyan hülye vagyok. - magyaráztam neki az eseményeket, és a tenyeremmel kezdtem ütögetni a fejem.

   -Ki hívott fel? Kristóf? 

   -Mi ? Hülye . Nem -emelem rá a tekintetem , majd egy olyan" ne mondd hogy nem tudod" pillantással ajándékoztam meg.
   -Á. Ááá. - bólógat, majd elkomorodik. - De mit akart ?
   - Hát ez az: fogalmam sincs. Nem néztem meg a kijelzőn hogy ki az, csak úgy felvettem , és amikor beleszólt, lefagytam és lecsaptam a telefont.- magyarázom neki kétségbeesetten.
   - Te nem vagy normális.- jelenti ki Nóra.
   -Most újat mondál. - ironizálok, majd lelököm magam az ágyamra. Szó szerint.
   Nóra járkálni kezd a szobámban. Magyarázni kezdene, de negakad a szeme az asztalomra dobott teleírt lapon.
   -Ez mi? - emeli fel.
   -Ja , csak egy újabb dal. - legyintek.
   -Júúj. Lejátszod ? Légyszii. Annyira szeretem a dalaid. - örvendezik , mire én döbbent fejjel meredek rá, majd előkotorom a gitárom.
   Lassan kezdtem el pengetni és csukott szemmel énekeltem.
   Imádom ezeket a pillanatokat : ilyenkor csak én vagyok és a gitárom. Mindenki más eltűnik. És ezekben a helyzetekben olyan odaadással vagyok képes ezeket a dalokat elénekelni ( ha igaz rám a szövege, ha nem ), hogy az valami...szép . Még szerintem is.
   Ez az egyetlen jó dolog bennem: hogy van hangom, és a zene a mindenem. Ha minden más gáz is bennem, van egy szerencsétlen jó dolog. Attól függetlenül, hogy a kinézetem szar, remekül énekelek. És ez nekem elég. Oké, nem, de atól még mondogathatom ezt, egyszer talán el is hiszem.
   "Megfolytasz a szerelmeddel
    De engem más érdekel.
    Fogd már fel" - énekeltem, majd lepengettem az utolsó akkordokat és kíváncsian néztem Nórára.
    Ő egy ideig csendben nézett maga elé. Kissé meg is ilyedtem mert ez már nem jó ha ennyira nagy a csend, így már végül már könyörgően néztem rá. Aztán végre hajlandó volt kinyögni valamit :
   - Ez az eddigi legjobb dal, amit hallottam tőled.
   - Ááá, komolyan ? - virulok.
   - Aham. Megszoktam hogy jókat irsz de ez valahogy nagyon jó lett. Erre születtél, Lexa.
   - Peersze. -tagadtam, majd egy intéssel lezártnak tekintettem a dolgot. - Nem születtem én semmire, csak szeretem.És ha valaki szeret valamit, akkor abban jó. Ez logikus. - magyarázom.
   - Aha . Biztos . Attól még vedd fel majd videóra és küldd el nekem. - mondja, majd hirtelen eszébe jut valami : - Amúgy meg, szerettem volna szólni, hogy elutazom. Megyek Londonba.
   - Jé, ez szuper. Mikor mész ? - kérdezem.
   - Holnap indulok. Ott maradok három napig.
   -Na ne máár. Holnapután lesz a szulinapod.- szomorodok el.
   - Igen, tudom. És ez az ajándékom anyáéktól. Egy hét Londonban. Király, nem ? - láttam rajta, hogy nagyon örül, tehát inkább nem rontottam el a kedvét.
   - Aha. Király. 

6.rész

  Egy héttel mindez után a szobámban ülök és az ablakomon nézem a hulló hópelyheket. Ma kezdett el havazni, de egyáltalán nem örülök neki. Amúgyis pesszimista ember vagyok, a havat meg ki nem állhatom. Fehér. És világít.

   Hamar meguntam a hó bámulását, inkább elővettem a gitárom. Ha már szombat van, akkor pihenünk. Ami nállam abból áll, hogy nem gondolunk se Kristófra, se arra a másik idióra emberre. És az egyetlen dolog, ami ilyenkor kikapcsol, az a zene. Épp ezért betettem egy dalt a laptopomon, maximumra tekertem, közben pedig elővettem a gitárom és találomra pengetni kezdtem egy Green day-számot. Persze, most kérdezgethetitek, hogy miért kell zenét hallgatni akkor amikor gitározol, de engem valahogy ez megnyugtat. 

   Anya kopogott be az ajtómon:

   -Kicsim, nem szeretnél enni valamit ? - kukkant be a szobámba, pedig igazán nem mondtam semmi olyasmit hogy "tessék" vagy "gyere".

   -Nem, most nem vagyok éhes.- hazudok. Alapjában véve éhes vagyok. Csak nem vagyok olyan állapotban, hogy kimenjek enni és jópofizzak egy sort anyának is. Még jó, hogy Zsófi nem él itthol. Bár vele sokkal inkább meg tudok beszélni mindent, mint anyával. De mindegy.

   -Hát jó. - mondta. Örülök hogy ennyivel lezártnak tekintette az ügyet. 

   Amint kilépett az ajtón, a telefonom kezdett csörögni. Hát ma mindeki piszkálni akar? ( Tesómtól kaptam egy kissé szerencsétlen telefont, hogy ne legyek telefon nélkül.)

   Rosszkedvűen nyúltam a utána, majd el is dobtam valahova, amikor megláttam a kijelzőn szereplő nevet és képet: Kristóf. (Oké, a képen én is rajta voltam, mert fele-fele arcunk látszott. A képet pár nappal ezelőtt készítettük. Egész boldognak tűntem.) Nem volt kedvem most beszélni vele. Jól megvoltunk , sokat találkoztunk a buli óta, és tudom is miért szerettem bele azon a részeg estémen : mert aranyos. És kedves. Meg jófej. És jól is néz ki. 

   De ma valahogy nem volt kedvem hozzá. Tudom, tudom: akkor ez biztosan nem igaz szerelem mert mi az, hogy nem tudok örülni neki, és kedvem sincs beszélni vele, meg minden, de...nemtudom . Mindig is furcsa teremtés voltam . Apáék pont miattam váltak el. Nem is tudtam ezt eleinte feldolgozni, nagyon rosszul éreztem magam miatta, de később rájöttem , hogy nem az én hibám ha apa nem tud így elfogadni. Nekem pedig nincs rá szügségem. Jól elvagyok én nélküle is.

   Mivel úgy éreztem, meg fogok fulladni ettől a sok nyomasztó dologtól, fülessel a fülemben írtam egy új dalt. Hobbinak tekintem ezt az egészet: szeretem magamból kiadni mindazt ami nyomaszt dalok formájában. És ezeket a dalokat pedig csak Nóra hallgatja meg. Tehát ez nagyon jó. 

   Valahogy ez után sokkal jobban éreztem magam. És - furcsa módon - pont ebben a pillanatban csörrent meg ismét a telefonom. 

   Ezennel jobb kedvvel nyúltam utána, és meg sem nézve, hogy ki az, beleszóltam :

   - Halló. 

5.rész

   - Ez egyszerűen hihetetlen!- dühögött Nóra még mindíg, amikor hazakísért.
   -Az. - na mondjuk az már más dolog, hogy ő arra mondta ezt hogy részegen lefeküdt egy bunkóval , én meg arra hogy részegségem közben valaki szerelmes lett az én egyszerű egyénembe. Éz mégiscsak káprázatos!
   Természetesen amint letettük a telefont, felléptem a facebook-omra , és volt egy barátfelkérésem egy Kristóftól , ami bizonyára a pasim. Hihetetlen ! És ami ennél is hihetetlenebb, hogy Kristóf  jól néz ki. Én meg nem. És mégis...mondom én, hogy ez az egész hihetetlen!
   -De hogy lehettem ennyire részeg? - dühöng .- Sosem fordult még velem ilyen elő.
   Jobbnak láttam inkább hallgatni és nem reagálni erre semmit. Amit tudni kell Nóráról, hogy hamar elveszti az önkontrollját. De amúgy nagyon kedves és jófej lány. Az meg, hogy néha leveti a gátlásait, igenis jól teszi . Elvégre már mindjárt 18 éves. Úgy érzem, néha én is követhetném a példáját ahhelyet, hogy őt szidom. Néha, ha már nagyon bosszantom, figyelmeztetésül megjegyzi hogy "igenis,anya" . Oké , ő elvárja, hogy normális fiatal legyek, olyan mint ő. Csak ez nem olyan egyszerű, ha valaki úgy néz ki mint én, és az a másik hülye annyira nem veszi észre, pedig eléggé észrevehető (már nem én magam, hanem az ahogy koslatok utána. Jaaaj, utálom magam ammiatt, hogy pulikutyává válok. ). Ahham, oké. De ha nekem most pasim van, akit még alig ismerek, akkor most miért törődök én azzal ? Ááá.
   - Hogyan mentem ki magam anya előtt? - jut eszembe nagy hirtelen az elhagyott telefonom.
   -Megmondod hogy betörtek hozzánk. - tanácsolja Nóra, mire vetek rá egy olyan " megzakkantál? Ezt senki sem veszi be" pillantást. - Oké, oké, hülyeség , tudom. De én mostmár megyek haza . Mert anya mindjárt jön. Sok szerencsét. Puszi , szia. - ezzel megfordul és elrohan . Szó  szerint . Hát kössz Nóra, rendes vagy.
   - Oké , helló anya. - beléptem a házba és nagy levegőt vettem , mielőtt nekikezdtem a mondandómba.. - Az van, hogy tegnap este elhagytam a telefonom mert valahol kiesett a zsebemből . De nekem rengeteg tanulnivalóm van , megyek is . - hallottam , ahogyan anya elkezdi a "hogy micsoda? " és a "ezt nem gondolod komolyan" kérdéseket , és fogadni mernék hogy az arckifejezése dühös, tehát berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtómat . Azután elővettem a gitáromat és azt kezdtem el csinálni , ami eddig mindíg lenyugtatott : írtam egy dalt .  

4.rész

   A nap többi részét azzal töltöttük, hogy körbehívtuk az ismerősöket, hogy nem láttak-e vagy ilyesmi tegnap este valahol mászkálni. Senki sem mondta, hogy találkoztunk volna, és már azon gondolkodtunk, hogy lemegyünk a klubba ahol voltunk és megkérdezzük a pultost, hogy meddig voltunk ott, amikor Nóra telefonja kezdett el csörögni. Apropó, telefon : az enyémnek se híre, se hangja.

   Nóra sok töprengés után felvette az ismeretlen számot.

    -Szia bébi. - szól bele egy számunkra ismeretlen férfihang.

    -Ahha . Helló . De ne hívj bébinek, oké ? - válaszol Nóra furán. Hát, igaza van: miért bébizi valaki olyan, aki nem is ismeri?

    -De morcos kedvében van ma az én kicsikém.- cukkolja Nórát a férfihang , mire Nóra tiszta ideg lett:

    -Hallod nem érek most rá a ti ócska hívogatós trükkjeitekre. Kissebb gondom is nagyobb most mindthogy veletek foglalkozzak. - kiabál Nóra, mire a vonal másik végben megint beszélni kezdenek :

    -Hát köszi,hogy ennyire értékeled az egész kapcsolatunkat. Tegnap este ismertelek meg oszt tessék már lepasszolsz . Na jó, nem mintha annyira értékes lennél, de azért elég jó voltál az ágyba. De mindegy , sok ilyen hülye lány van még a világon , aki bármikor lefekszik velem. - Nóra jelentőségteljes pillantást vet rám , mire én bólintok . 

    - Várjál csak . Mikor találkoztunk ? 

    - Pf...tegnap,mikor máskor. Ott abban a klubban. Emlékezetkiesésben szenvedsz , vagy mi ? - gúnyolódik az. Nóra szeme elárulja dühét, és a következő szavakat a legnagyobb undorral ejti ki :

   - És lefeküdtünk. 

   - Még szép. - nevet. Látom a barátnőm arcán , hogy legszívesebben földhözvágáná a telefont.

   - És ott volt Lexa is. 

   - Kicsoda ? Jaaa , hogy Lex, az a barna csaj? Ja ott volt . Látod mégse vagy te teljesen amnéziás. Azzal melegedett össze Kristóf, nem ? 

   -Melyik Kristóf ? 

   -Amelyik velem volt. Hallod te totál bunkó vagy . 

   - Na engem nem sértegetsz. Kussolsz. Inkább mondd meg nekem, hogy hány éves is vagy egész pontosan ? - Nóra olyan hangsúlyban közölte vele a " nem sértegetsz , kussolsz " szöveget , hogy azt hiszem a csávó kicsit télleg beilyedt és úgy gondolta, jobban teszi válaszol :

   - Én tizenkilenc, Kristóf meg húsz. Apropó, azt mondja, a barátnőcskéd nem veszi fel a telefont . 

   - Ír neki facebookon . Elhagyta a telefonját . - a háttérban pusmogás hallatszott . Valami olyasmit vettem ki, hogy egy csávó odasúgja ennek a másiknak , hogy üzneje meg nekem , hogy szeret. A másik valami olyasmit mondott, hogy ne legyen már ilyen nyálas. Biztosra veszem , hogy rosszul hallottam.

   - Na oké . Most idefigylesz : te engem többet ne hívjál . Felejsd el hogy egy ekkora bunkóval én máskor is szóba állok. Kristófnak meg üzenem , hogy facebookon majd beszél újdonsült barátnőjével . További szépeket. - ezzel Nóra kinyomta , majd a földhöz vágta a telefont. 

   Dühösen néz rám, pillantásában látható az az elfolytott sírás és düh amiatt , amiért valakivel lefeküdt részegen . Ilyen még nem fordult elő vele. 

   - El sem hiszem , hogy ez történt . Hülye állat. - ezzel kiviharzik a szobából . Örülök neki , hogy esze ágában sincs engem hibáztatni . Pedig én javasoltam neki ezt az egészet...

3.rész

   A nap sugarai besütöttek az ablakon és betöltötték a szobát. Álmosan keltem ki az ágyból és behúztam a sötételőt, mert idegesített. Nem tudtam aludni tőlle. 

   Elindultam visszafelé , az ágyhoz , amikor rádöbbentem hogy ez nagyon nem az én szobám . Ja , akkor eszembe jutott, hogy felhívtam anyát , hogy alszok Nóránál , de onnantól minden kiesett . Ja , vettem egy whiskeyt. És utána ? És most hány óra ? Jaaaj, mivan már itt ?

   Nóra mozdult meg az ágyban. Odarohantam , mielőtt újra elalszik , és megpróbáltam felkelteni . 

   -Hé . Kelj már fel . Mit csináltam tegnap , nem tudod ? - még mindíg rázogatom.

   -Haggyál már . Most alszok . - erőteljesen lerázta a kezem és magára rántotta a takarót. Na ne máár. Ez egy ideig tuti nem fog felkelni.

   Mindegy , gondoltam . Most berakok a telómról egy zenét, és arra fel fog ébredni . Arra mindenki felébred.

   Keresni kezdem a telefonomat a zsebemben . Ott nincs . Na akkor a kabátzsebemben . Ott sincs . Hát, akkor valahol a házban. Bejárom Nóra házát, de sehol sem találom. Oké , biztos elrejtettem valahova . Nóra telefonja ott az asztalon , akkor most felhívjuk magunkat, és  megtaláljuk.

   Bepötyögöm a számomat , a telefon hármat csöng , majd foglaltat jelez a készülék. De mivel én nem nyomtam ki , valaki más kell legyen az. És ha nem találom sehol, és kinyomták , akkor ... basszus. Ellopták a telefonom az előző éjszaka . Na ne máár . Anya megfolyt. Húú ilyen nincs.

   -Nóra.- megint elkezdtem rázogatni.-Nekem ellopták a telefonom ! - szólongatom dühösen. Nagy nehezen felkel , és álmosan pislant egyet:

   -Mivan ? 

   -Nincs meg a telefonom. Felhívtam magam , mert azt hittem, itt van valahol a házban, de valaki kinyomta . Ellopták a telefonom ! - a fejemet kezdem ütögetni, miközben idegesen járkálok fel-le a szobában. Mondja már valaki azt, hogy ez csak egy álom ! - Anya elevenen fog eltemetni . Most vette egy hónapja, és én meg egyből elhagyom. Én haza se megyek . Na biztos nem. Nem öletem meg magam...

   - Hé, hé lassíts. Majd veszel másik telefont.- néz rám. Inkább derítsük ki , hogy pontosan miért is van rajtam fordítva ez a felső , amikor este még normálisan állt rajtam. És miért van összecserélve a két cipőm... Te Lexy...mi a francot csináltunk mi részegségünkben ? 

2.rész

   -Oké,adj egy cigit.-tartom a kezem Nórának, mire ő furcsán néz rám . 

   -Komolyan kell cigi? - kérdezi.

   -Nem, hallod viccelek. Még szép hogy kell . Adjál már, majd visszaadom.- sürgetem, miközben levetem magam egy padra. - Jaj,várjál . - hirtelen felpattantam , és elindultam a legközelebbi bolt felé . 

   Fél perc múlva egy sörrel a kezemben tértem vissza :

   -Na most adhatod. - mondom neki újra, mire kissé meglepődve ugyan , de kezembenyom egy szál cigit .

    Igen , azért van ennyire furcsa tekintete, mert régen soha sem cigiztem . Mindíg is mélységesen undorodtam mindenféle alkoholtól és elítéltem azokat akik cigiznek vagy piálnak. Most viszont annyira mélyponton vagyok , hogy szügségét érzem annak hogy ne tudjak magamról . 

   Meggyújtottam a cigit és kibontottam a sört , majd ittam belőle pár kortyot.

   - Amúgy azt mondtad anyud ma nem alszik otthol ugye ? - nézek Nórára.

   - Nem , nem alszik otthol . Valami megbeszélésre utazik vagy mit'tomé..- a mondatot már nem tudta befejezni mert a szavába vágtam :

  -Jó,értem . - kivettem a telefonom és bepötyögtem anya számát . Háromszor kicsöngött, negyedjére vette fel :

   -Igen ? 

   -Szia anya . Alexa vagyok. Azért hívlak , mert szeretnék ma Nóránál aludni . - reménykedtem hogy nagyon jó kedvében találom , mivel csak akkor hajlandó ilyesmibe belemenni, akkor is nagyon nehezen.

   -Tessék ? - kérdezi,mintha csak rosszul hallotta volna . Pedig biztos vagyok benne , hogy csak egy második esélyt ad , hogy megmásítsam a kérésemet . 

   -Szeretnék Nóránál aludni. Tudod, át kellene beszéljünk még pár matek tételt és mivel máskor nincs időm , úgy gondoltam, alszok nálla. Az anyukája megengedte . - eközben mellettem Nóra hadonászik , hogy a francokat alszok én most nálla , és hogy dehogyis meg ehhez hasonlók , arcán a döbbenet keverődött össze tiltakozással . Szerintem inkább attól félt , hogy azért akarok nálla aludni , hogy előtte jól leigyam magam . Hát , ami azt illeti van benne valami . 

  -Figyelj , ezek a tételek kellenek hétfőre . Nóra jó matekos , én meg nem . Na kérlek . Ez fontos lenne . - győzködöm tovább.Tudom hogy a matekkel előhozakodni ilyenkor , este a legnagyobb hülyeség , mert ki tanulna a barátnőjével este , és akkor ráadásul olyan sokat hogy ott is alszik , de biztos voltam benne , hogy anya be fogja venni ezt a dumát . 

   - Rendben . De mikor jössz ? 

   -Olyan kettő fele , hogy tudjuk magunkat kipihenni . - tudtam,hogy nem fog tetszeni neki a két óra , azért nem is hagytam megszólalni . - De nekem most mennem kell . Merül a telóm . Szia anya . Holnap kettőkor . - ezzel ki is nyomtam , majd győztesen pillantottam Nórára . 

    -Na . Ma bulizunk . - mondom . 

    -Szó sincs rólla . - háborodik fel Nóra , mire én jelentőségteljes pillantást vetek rá :

    -Ugyan már . Rád is rádfér egy ferde este . - hitegetem, mire ő gondolkodásba esik . 

    - Hát ami azt illeti.... de neeem . - mondja végül . 

    -Dehogynem . Ezt megiszom és megyünk valamerre . - mondom , majd kiiszom a sört amit nemrég vettem . -Na gyere . - a kezemet nyújtom neki , majd felhúzom a lócáról . Nem tiltakozik , csak jön . Útközben a cigit szívom , majd bemegyek egy jó klubba , és beállok a pult elé . 

    - Egy whiseyit kérnék . Nem , nem pohárral . Egy üveggel. Köszönöm.  

1.fejezet

   1.rész

A padlón hangosan hallattszott Nóra magassarkújának ütemes kopogása. Olyan odaadással és figylememmel vizslatta a polcok közötti könyveket , mintha valami nagy dolgok lennének azok. Pedig nem voltak semmilyen egetrengető tárgyak. Mind csupa unalmas, régi, poros és könyvszagú papírhalom ami mindíg majdnem ugyanarról szól . Főleg ezek a modern szerelmesek: van a csaj meg a csávó , a csaj béna , a csávó nem. A csaj szereti a csávót , és ez fordítva is így van , de szerencsétlenkednek párszáz oldalt , a könyv végén pedig összejönnek és a csaj "el se hiszi hogy ez vele történik" aztán boldogan élnek amíg meg nem halnak. Ennyi tömören a lényegük.

   -10 perce itt vagy.- pillantok Nórára.-Gyere már mert felkötöm magam unalmamban.- mondtom neki , majd előveszem a telefonom,hogy perce pontosan csekkoljam az órát, de ebben a pillanatban meglátom magam a képernyőn. Barna hajam a szemembe lóg és kiáll egy tincs ott valahol oldalt. Már megint ott egy pattanás a homlokomon. Egy újjabb. A szemem karikás . Amúgyis unalmas barna szememet nem teszi jobbá , ha karikás. 

    Komolyan mondom , olyan unalmas ember még nincs mint én : átlag méret , átlag kiló , átlag hajhossz , hajszín, és még átlagosan hullámos is . A ruháim megint ugyanolyanok mint minden más tinilánynak , hiszen egy a divat , és ebben a kisvárosban nem lehet kapni olyan cuccot amiből egy , vagy max tíz darab van összesen a városban . Na szóval az is olyan , mint a többi . Komolyan mondom , legalább száz olyan lány van , mint én. 

   Gyorsan eltettem a telefont , ne lássam magam még többet.

  Ami azt illeti , szerintem adoptáltak.Vagy valami hasonló . Anyum szőke hajú és zöld szemű .Apum kék szemű és barna hajú ugyan , de az ő haja göndör. A tesóm meg valami csodálatos sima szőkehajú és kékszemű lány, akinek olyan tengerkék szeme van , hogy még én is elveszek benne. Szépségversenyt nyert, és három éves kapcsolata van. És boldog. És akkor vagyok én, az unalmas csaj , aki nagyon nem szép.És nagyon nem boldog. Ez most meg mégis hogy jön ki? 

  -Oké, mehetünk.- vigyorog rám Nóra és hátradobja göndör vörös haját.

  - Hála  a jó égnek. Már azt hittem, itt halok meg . - motyogom, mire Nóra magyarázni kezd valamit  az optimuzmusról meg a passzív magatrtásomról.

  Utálom a könyveket . A sulit is . Utálom magamat . Azt a hülyét is , aki most szembejön velem, és amiért már megint érdekesnek találom a cipőmet.

  Mindenkit utálok .