7.fejezet

   -Nóraaa. - úgy ugrottam a nyakába , mint egy hároméves, amikor két hétig nem látja a nővérét.

   - Oké, oké, nyugi.- csitítgat, és valahogy "levakar" magáról, mjad kényelmesen leül az ágyamra.

   -De...jaaj. Felhívott, érted? Felhívott. Én meg leraktam. Olyan hülye vagyok. - magyaráztam neki az eseményeket, és a tenyeremmel kezdtem ütögetni a fejem.

   -Ki hívott fel? Kristóf? 

   -Mi ? Hülye . Nem -emelem rá a tekintetem , majd egy olyan" ne mondd hogy nem tudod" pillantással ajándékoztam meg.
   -Á. Ááá. - bólógat, majd elkomorodik. - De mit akart ?
   - Hát ez az: fogalmam sincs. Nem néztem meg a kijelzőn hogy ki az, csak úgy felvettem , és amikor beleszólt, lefagytam és lecsaptam a telefont.- magyarázom neki kétségbeesetten.
   - Te nem vagy normális.- jelenti ki Nóra.
   -Most újat mondál. - ironizálok, majd lelököm magam az ágyamra. Szó szerint.
   Nóra járkálni kezd a szobámban. Magyarázni kezdene, de negakad a szeme az asztalomra dobott teleírt lapon.
   -Ez mi? - emeli fel.
   -Ja , csak egy újabb dal. - legyintek.
   -Júúj. Lejátszod ? Légyszii. Annyira szeretem a dalaid. - örvendezik , mire én döbbent fejjel meredek rá, majd előkotorom a gitárom.
   Lassan kezdtem el pengetni és csukott szemmel énekeltem.
   Imádom ezeket a pillanatokat : ilyenkor csak én vagyok és a gitárom. Mindenki más eltűnik. És ezekben a helyzetekben olyan odaadással vagyok képes ezeket a dalokat elénekelni ( ha igaz rám a szövege, ha nem ), hogy az valami...szép . Még szerintem is.
   Ez az egyetlen jó dolog bennem: hogy van hangom, és a zene a mindenem. Ha minden más gáz is bennem, van egy szerencsétlen jó dolog. Attól függetlenül, hogy a kinézetem szar, remekül énekelek. És ez nekem elég. Oké, nem, de atól még mondogathatom ezt, egyszer talán el is hiszem.
   "Megfolytasz a szerelmeddel
    De engem más érdekel.
    Fogd már fel" - énekeltem, majd lepengettem az utolsó akkordokat és kíváncsian néztem Nórára.
    Ő egy ideig csendben nézett maga elé. Kissé meg is ilyedtem mert ez már nem jó ha ennyira nagy a csend, így már végül már könyörgően néztem rá. Aztán végre hajlandó volt kinyögni valamit :
   - Ez az eddigi legjobb dal, amit hallottam tőled.
   - Ááá, komolyan ? - virulok.
   - Aham. Megszoktam hogy jókat irsz de ez valahogy nagyon jó lett. Erre születtél, Lexa.
   - Peersze. -tagadtam, majd egy intéssel lezártnak tekintettem a dolgot. - Nem születtem én semmire, csak szeretem.És ha valaki szeret valamit, akkor abban jó. Ez logikus. - magyarázom.
   - Aha . Biztos . Attól még vedd fel majd videóra és küldd el nekem. - mondja, majd hirtelen eszébe jut valami : - Amúgy meg, szerettem volna szólni, hogy elutazom. Megyek Londonba.
   - Jé, ez szuper. Mikor mész ? - kérdezem.
   - Holnap indulok. Ott maradok három napig.
   -Na ne máár. Holnapután lesz a szulinapod.- szomorodok el.
   - Igen, tudom. És ez az ajándékom anyáéktól. Egy hét Londonban. Király, nem ? - láttam rajta, hogy nagyon örül, tehát inkább nem rontottam el a kedvét.
   - Aha. Király.